Sensors

Általános jellemzők

A mágneses érzékelők olyan eszközök, amelyek mágneses tér jelenlétében megváltoztatják az áramkör kimeneti állapotát.
Általában hengerekben használják őket közelségérzékelőként úgy, hogy állandó mágnest helyeznek el a dugattyúban.
Azáltal, hogy az érzékelőt egy különleges házban helyezik el a hengertest külsején, a dugattyú helyzete villamos érintkezéssel vagy feszültségjellel érzékelhető.
Az érzékelő alkatrész az érzékelő típusától függően reedrelé vagy magnetorezisztív lapka (óriás mágneses ellenállásos (GMR) érzékelő) lehet.
Az érzékelők kábelkimenettel vagy csatlakozóval kaphatók.
Ha a sorozatgyártásban kapható termékek nem felelnek meg az ügyfél igényeinek, egyedi szolgáltatás is elérhető.

Az érzékelő kiválasztása

Az érzékelő egy olyan kapcsoló, amely általában egy kábellel van sorba kötve, ezért azt az előírt villamos jellemzőknek megfelelően kell beszerelni.
Két működési elv van:

• REEDRELÉ, ahol az érzékelőelem egy két polarizált fémszalagot tartalmazó üvegburából áll.
  Ezek a szalagok mágneses térbe kerülve vonzzák egymást.
  Tápfeszültségként használhat váltakozó vagy egyenfeszültséget.
  Az érzékelőelem erős rezgések hatására meghibásodhat.

• ELEKTRONIKUSAN, ahol az érzékelőelem egy magnetorezisztív lapka (óriás mágneses ellenállásos (GMR) érzékelő), amely mágneses térbe kerülve megváltoztatja egy kimenet állapotát.
  Tápfeszültségként csak egyenfeszültséget használhat, és elméletileg végtelen az élettartama.
  Az érzékelőelem ellenáll az erős rezgéseknek.

Azt, hogy PNP vagy NPN kimenetet választanak, általában az határozza meg, hogy milyen módszerrel építik be az érzékelőt a meglévő automatizálási környezetbe: a rendszer megfelelő működéséhez az érzékelő kimenőjeltípusának a használt vezérlő (vagy PLC) kimenőjeléhez megfelelőnek kell lennie.
A PNP megoldás általában jobban elterjedt Észak-Amerikában és Európában, míg az NPN megoldást gyakrabban használják Ázsiában.
A PNP érzékelők érzékenyebbek a rövidzárakra, míg az NPN érzékelők hibás jeleket állíthatnak elő a vezérlőben nemkívánt testzárlat esetén.
A végső szempont az érzékelő állapota működési körülmények között, vagyis alaphelyzetben nyitott (NO) és alaphelyzetben zárt (NC) érzékelő közül kell választani.
Az első esetben az érzékelő a pozitív érzékelési logika szerint működik, nem jön létre jel a vezeték szakadása esetén, de rövidzár esetén hibás jel keletkezhet.
A második esetben az érzékelő a negatív érzékelési logika szerint működik, és a vezeték szakadása okozhat hibás jelet.
A logikát a vezérlő (vagy PLC) mindkét esetben egyszerűen megfordíthatja.

A mágneses érzékelők használatára vonatkozó útmutatók

A mágneses érzékelőket gyakran mágnessel együtt használják mágneses működtetőelemek gyártásához, és általában működtetőelemekben helyezik el.
Minden digitális mágneses érzékelő fő jellemzője az érzékenységi szint, amely azt jelzi, hogy milyen erősségű mágneses tér esetén kapcsolja be az érzékelő a kimenőjelet.
Az alábbi grafikon egy tengelyirányú mágnes tér jellegzetes hullámformáját mutatja egy annak közepén (PC) elhelyezett Gauss-féle térerőmérővel mérve.
Az érzékelő érzékenységi szintjétől és a mágneses tér jellemzőitől függően egy a mágneses tér közepén elhelyezett érzékelő többször is beés kikapcsolhatja a kimenőjelet a működtetőelem lökete során.
Eltérő utasítás hiányában általában jó megoldás az, hogy az érzékelőt nem a mágneses tér közepén helyezik el, hanem oldalt a horonyba illesztik be, és az érzékelőt egyedileg állítják be a működtetőelem néhány lökete során.
A gyakorlatban az érzékelőket általában csak a löket véghelyzetének azonosítására használják.
Más működési helyzetekkel kapcsolatban forduljon a műszaki ügyfélszolgálathoz.

Az érzékelő biztonsági áramköre

z induktív terhelések reedrelékkel történő kapcsolása nagy feszültségcsúcsokat okoz leválasztás közben.
Emiatt biztonsági áramkör szükséges a dielektromos kisülések vagy elektromos ívek megakadályozása miatt.
Ez a következő lehet:

• Egyenáramú áramellátás esetén egy R-C áramkör a terheléssel párhuzamosan kapcsolva (1. ábra).
• Egyenáramú áramellátás esetén egy dióda a terheléssel párhuzamosan kapcsolva (2. ábra).
• Egyenáramú vagy váltakozó áramú áramellátás esetén 2 Zener dióda a terheléssel párhuzamosan kapcsolva (3. ábra).
• Egyenáramú vagy váltakozó áramú áramellátás esetén egy varisztor a terheléssel párhuzamosan kötve (4. ábra).

A kapacitív terhelések kapcsolása vagy a 10 méternél hosszabb kábelek használata áramcsúcsokat okozhat csatlakozás közben.
Emiatt védőellenállás szükséges a barna vezetéken lévő kapcsoló közelében.
Ebben a fázisban biztosítsa, hogy garantált legyen az érzékelő működéséhez szükséges minimális áram (10÷20 mA).